... a Kertben (2009)

Réges-régen, remegő, csendes ajak,
Szellemek szerelmes szavait suttogta,
Üres élet véget nem érő könnycseppeket hullajt,
Halhatatlan éjszaka drágaköveit csiszolja.

Emlékek, melyek idővel elvesznek,
Végzetem oly’ közel, hűtlen lelkem megrezzen,
Kiüresedett vénám láztól lüktet,
Csak a Kert adhat menedéket…

Ismeretlen bűncselekmény Ősi életemben,
Szörnyű hajlam sohasem vesztegel,
Halandók vadásznak rám, bűneimért lakolnom kell,
Örökkön örökké… álom az álomban, vámpír a Kert rejtekében.

A Kert védelmező bokrai mögött egy új élet vár - gyönyörű lány,
A falak mögött ajkamban vér lüktet, szívembe visszatér az élet,
A kapu mögött Halál és Élet egyesül, halandó lány elszenderül,
A falak mögött éhségem csillapodik, megszületik egy új vámpír.

Alszom a veremben, kacaj töri meg szent-bűnös csendemet,
Egy fiatalember képe tűnik fel lelki szemeim előtt, nem kelek fel,
Kertemet tönkreteszi, világossá válik sorsom, nap tüze éget,
Nincs erőm védekezni, növekvő fájdalom marcangolja lelkem.

Oh, gyönyörű Kertem, mit tettek veled? Mit tettek Velem?
Szomorú, magányos vámpír, ki nem tehet róla, hogy azzá tették,
Lerombolt falak mögött, hol félénk teremtmény élte életét,
Lerombolt kapu mögött, hol Élet és Halál egyesült.

Izgatott tűzvész átöleli a virágokat,
Növények életei mérhetetlenül gyorsan kialszanak,
A Sors arcomról arcodra száll, tiéd minden már, mi engem e korhoz kötött,
A Szerelem, a Gyűlölet, a Vér, és a Sors; újraéled szívedben és álmaidban.

Elmédben megfogant gondolatokat haldokló agyam befogadja,
Oh… mily’ nagy csapás… meggyilkolnak,
Ég felé nyújtom kezem… bilincsben lüktető vérző szív kifakad,
A reggel közeledik… eléget a gyönyörű, felkelő Nap haragja…


A verset írta: Szabó Koppány (2009)

Havas Kertek, Elszorított Erek, Utolsó Percek (2005)

Fehér hó.
Havas kertemben állok.
Gondolkodom.
Valamire várok - talán a Megváltásra? -.

Elindulok.
Körbe-körbe járok.
Jeges szél fúj északról.
Egy gyászindulót dúdolok.

Madzag kezemben.
Csuklómra csomót kötök.
S csak húzom és húzom.
Ordítok, varjak röppennek fel.

Lüktető ütőér.
Gyöngyöző verejték.
Kifröccsenő, bugyborékoló vér.
Gyönyör, perverz kéj.

Vörös hó.
Havas kertemben haldoklóm.
Már nem gondolkodom.
Valakire várok – talán a Halálra? -.


A verset írta: Szabó Koppány (2005)

Éden - Arkangyal A Kertben (2007)

Elveszve a Kertben,
Vér mocskolja kezeimet.
Fénylő fák rabul ejtenek,
Az Élet és a Bölcsesség szent őrzői.

Arcom rettenetes, vérvörös, álarcom felteszem,
Smaragdzöld fényben táncol a testem.
Gyilkos vágy halott virágait eszem,
Szabadságom zsolozsmája megkezdődik.

Muzikális halál, a Mennyország gyászéneke,
Felülkerekedik a Világegyetem,
Mennyei pusztítás örökkévaló őrjöngése,
Az Élet heves elragadtatása összebomlik.

Morbid álmaimat darabokra töröm,
Szívem abbahagyja a lüktetést, Éden pusztulása, mily’ öröm,
Lelkemben a csendes óceán kiapad,
Hullámai lecsillapodnak, haldoklik a fény.


A verset írta: Szabó Koppány (2007)

Bársonyba Öltözött Zöldszemű Szörny (2007)

Hangtalan lopakodás, fekete-komor város falába kapaszkodván,
Leselkedik egy fiatal fiú, kinek szívében féltékenység tombol,
„Megbízom benned kedvesem!” - elfeledett ígéret immáron tovaszáll,
S leselkedik a selyemruhában ékeskedő lány után, ki az utcán sétál, távol már,
Egy férfi társaságában vidáman nevet; de…- hirtelen hátra néz, érzi a leselkedő szempárt.

Megcsalt fiú a fal mögé bújik, kis idő után kikukucskál,
De a lányt elnyelte a város zsúfoltsága, csak az illatát fújja felé a szél,
Gyorsan zakatoló, fájó szív gonosz tervet forral, míg tart az „utazás”,
Mily szép lenne egy átszabott nyak… megcsillan egy gondosan megmunkált kés éle,
Szerelemből gyűlölet, tiszteletből megvetés… nyikorgó ajtó jelez: valaki megérkezett.

Belép a fiú a lány szobájába, s ő ott fekszik bársony párnák között,
Meztelen testét bársony paplan elrejti, ablakát bársony függöny takarja,
Halk nesz, kinyíló szempilla a fiúra mered, mosoly, szerelmes szó – ez rejlik e nő mögött,
Kihasznált fiú, zokogó szerelmes szív, kabátja alól kés kúszik elő, - végső pillanat,
Kés éle átöleli a lány nyakát, testét simogatja – erről mesél a véres bársony elbódító illata.


A verset írta: Szabó Koppány (2007)

Síró Spiritusz (2007)

Szerelem… feneketlen mélység, mely megbénít,
Kár minden szó, ha megérint,
Megbélyegez, magáévá tesz, elbódít,
Belezuhanván nehéz erőfeszítések árán tudunk csak kimászni,
Vagy elnyel a mélység mindörökké…

Síró Spiritusz, kifacsart lélek,
Túlvilági szerelem, gyönyörökben teli élet,
De itt a jelen: zord sötétség, beteríti a halál ölelése,
Síró Spiritusz, ki nem hiszi el,
Hogy most már mindennek vége.

Halálon túli szerelem: érzés, mely végtelen,
Rimánkodás, emlékezés: kifacsart szívek éneke,
Halandóság, feleszmélés: halál előtti kegyelem,
Meghalunk, de kedvesünk tovább él: egy új férfivel,
Síró Spiritusz, ki nem hiszi el…


A verset írta: Szabó Koppány (2007)

Lucifer Forradalma (2007)

Eltávozom e szürke világból, s utazom, míg el nem érem a Vörös örökkévalóságot.
Skarlátvörös betűket égetnek agyamba, megőrjítenek az igék,
Szállok a Nap körül, követem melegségét,
Szállok a Hold körül, követem hidegségét,
Szétmarcangolt Mennyország, megerőszakolt fénysugár.

Örökkévaló éjszaka, - mikor köszöntesz be?
Nap szeme siratja a Mennyország hamvait, elpusztult Isten,
A melegség univerzuma messze vet, menedék és szeretet,
Angyalok ösvénye könnyek tavához vezet, kinyitott Éden kapuja.

Fájdalmas fényűzés, ragyogó agónia,
A Világegyetem sikolytól visszhangzik,
A Lélek a bánat tengerétől kiárad,
Kimerültség, árassz el szemeid átkaival!
Összetört csillagok kivonszolnak a fényből – Sötétségbe vetnek,
Mélységes Tengerek moraja kitöltik gondolataimat; Megvilágosodás követ,
Nincs szükségem ragyogásra - én vagyok az Éjszaka s annak árnyai,
Én leszek a legfőbb, midőn a Sötétség kiterjeszti birodalmát a szentekre.

A Tudás Fájának tövében, hol Odin felakasztotta magát,
Gondolat-áradat vonszol Bábel Tornyának maradványaihoz,
Királyságom motívumai kirajzolódni látszanak, birodalmi hamvasztás,
Éden csöndje megnyugtat, Jézus vérét hullajtom…


A verset írta: Szabó Koppány (2007)

Tűnő Idő Tárlat III.

Dési nagy-temetőben található kripta tartalma I. (2003-2012)

Dési nagy-temetőben található kripta tartalma II. (2003-2012)

Désen, a Rózsahegyen elhelyezkedő temetőben található kripta tartalma I. (2003-2012)

A fotókat készítette: Szabó Koppány (2003)

Éjfekete Lázálmok (2003)

Szárnyaim nincsenek,
De mégis szállok az Űrben,
Idefent a levegő hideg,
A Föld légterébe kerülök,
Megdermedt végtagjaim felolvadnak a Nap melegétől.

A Csillagok is egyedül vannak,
Ugyanolyanok mint én: Magányosak,
A Hold felé közeledek, amely hatalmas,
Szemeimben a Félelem lobban lángra,
Mikor a Hold gonosz tekintetét meglátom.

A Hold gonoszan rám nevet,
Szemeiben a düh vibrál erősen,
Kezeimet arcom elé teszem,
Félelem lüktet szívemben,
Itt ér véget életem.

Vagy mégsem?
Elveszem arcom elől kezeimet,
S rémülten veszem észre,
Mindaz , amit eddig láttam,
Egyszerűen csak a képzeletem játéka.

Verejtékesen felülők az ágyamban,
Homlokom égeti a tenyerem,
Az egészet csak álmodtam,
Éjfekete Lázálmok karcolták idegeimet,
Északi Sötét Dimenziók.

Spirituális Fekete Dimenziók,
Éjfekete Lázálmok,
Bármerre nézek nem találom,
Az Űrben egyedül vagyok,
S álmodom...


A verset írta: Szabó Koppány (2003)

Lukrécia – Vörös Rózsa A Sátán Kurvájának (2009)

Szerencsétlen áldozat – hitvesi árnyalak,
Selymes-mocskos kisugárzása – ártatlanságomat porrá tiporja,
Iszap-ízű csókot lehel ajkamra – simogat, majd durvábban;
Megerőszakol a leégett katedrális hamvaiban – meggyilkol az árnyak karjaiban.

Gyilkosság íze lappang ízléstelen cirógatásában,
Szavai édesek a szívnek, idővel erkölcstelen kifejezésekké válnak,
Orgazmus feszíti, finom rándulások, hosszas remegés,
Karjaimban ájultan úszik s könnyedén.

Ódon házába bebocsátást kap az esthajnal,
Hegyes tornyocskák egyesülnek a koromfekete égbolttal,
Gótikus hímzés, vérrel pecsételt okirat a jövőmről regél, ostor és varróráma,
Fejem fölött a keretbe foglalt falikárpitban.

Ízléssel berendezett budoár, terrorizált meztelen test,
Fiatal, naiv kislány kifeszítve Vénusz oltárán,
Bűn virágzik, arany kehely szent-vért védelmez,
Elhasznált ostor testemet simogatja; Lukrécia nevet.

Erotikától megterhelt fantázia lüktet az őszi éjszakában,
Kéjes sóhajok törnek fel a legmélyebb kataklizmákból,
Rejtekéből előbújó klitorisz, illatos kert féltett kapuit kitárja,
Belépvén testemet átjárja a gyönyör, mindent elsöprő csúcspont.

Lukrécia, szerelmed beteges hajlammá változott,
Fásult maszturbálás, vonaglasz halott lányod sírján,
Nedves, forró hüvely ölelése, a kéj élettelen szavait suttogod,
Utolsó orgazmus – gyönyörben nem lesz részed soha már.

Haldokló Lukrécia; régen deflorált kiégett nemi szerveid-
Régi időkről mesélnek; érzéki ajkak, orális gyönyörök forrása,
Kilövellő forró sperma befogadója: most már rothadó vagina, nyüvek otthona,
Luna, ez a Te anyád: Lukrécia… a Sátán kurvája.

Esővel elárasztott harangtorony kongása,
Sírodat a nyári napforduló zápora ásztatja,
Legyen könnyű neked a föld sóhaja, Lukrécia,
Vörös rózsa a Sátán kurvájának sírjára…


A verset írta: Szabó Koppány (2009)

Tűnő Idő Tárlat II.

Dés-aknai temető IV. (2003-2012)

Sződligeti temető I. (2004-2005)

Dés-aknai temető V. (2003-2005)

A fotókat készítette: Szabó Koppány

Tűnő Idő Tárlat I.

Dés-aknai temető I. (2003-2005)

Dés-aknai temető II. (2003-2005)

Dés-aknai temető III. (2003-2005)

A fotókat készítette: Szabó Koppány

Versek Báthory Erzsébetről

A Festmény (2007)

Rémálmaim elvezetnek a kihalt földre,
A romos kastélyba, mely talán csak elmém képzelete,
Az új otthonom, a Hold Fénye,
Megvilágítja a zord Sötétséget,
De az ablakokon nem tud áttörni.
Megállok a szobám közepén,
Egy árva gyertya szórja a Fényt szerte szét,
A falon díszeleg egy régi festmény,
Halkan suttog, lassan elpusztul az Éj.
A Nap felébred végtelennek tűnő álmából,
S én rájövök: nem vagyok egyedül,
Egy idegent hozott magával a Hold,
Szívemben a Félelem nem enyhül,
Az idegen nem ember, a termekben szellemként bolyong!
A festményről a női alak eltűnt,
Újra meghallom hangját, s ó, de félelmetes,
Most már tudom ki Ő,
A szadista grófnő: Báthory Erzsébet!
Szelleme elbűvöl,
Rabul ejti mohó szívem,
Bár tudom, majd engem is megöl,
Szabadjára engedem a testem,
S azt átjárja a Fájdalmas Gyönyör.
Ordítok a Kíntól,
Ó, micsoda Öröm,
Ez az érzés maga az Elveszett Paradicsom,
A Fájdalom a grófnővel összeköt.
Végre felébredt évszázadokig tartó álmából,
Hiába zárták be saját kastélyába,
Ő újra köztünk van, s bár bolond,
Még mindig a régi szadista,
Báthory Erzsébet itt van újra!


A csejtei Várúrnő (2005)

Csejte dombján,
Egy vár magaslik az égbe,
Falai mögül sikolyok szállnak ki a térre.

Egy titkos pince,
Falai véresek,
Celláiban lányok s asszonyok szenvednek.

A Várúrnő lesétál a mélybe,
Kezében éles tűk és vas,
Melyet felforrósítva a lányok szemérmes testrészükbe sütötte.

S mikor a nap eltűnt a csejtei dombok mögött,
A vár kapuján egy lovas kocsi hajt ki szaporán,
Benne ül a várúrnő és segédei, egy koporsó társaságában.

A koporsóban három halálra kínzott lány,
Testükből darabokat vágott ki Erzsébet,
S azt nyersen vagy megsütve a lányokkal megetette.

Másnap délután,
Újabb halott lány,
Testét a kertben elhantolták.

Nádasdy Ferenc felesége, Báthory Erzsébet,
A hallgatag, visszafogott, semmivel nem törődő asszony,
Szörnyű rémtetteivel írta be magát a történelembe.


Báthory Erzsébet, a Kegyetlenség Vadállata (2002)

Romos templomban sétálok,
A messziségből női nevetést hallok,
A hang irányába fordulok,
S egy nagy terembe jutok.
Egy kád van a terem közepén,
Tartalma nem víz, hanem vér,
Benne egy nő heverészik,
Karjai közt egy csecsemő fekszik.
A kisgyermek nem lélegzik, nem mozog,
Szíve fölött egy hatalmas lyuk tátong,
Csak most veszem észre: vér folyik belőle,
A nő kiugrik a kádból és rám nevet.
Meztelen testéről vér folyik a földre,
Közelebb lépek hozzá és így a kád tartalmát is jobban látom,
Tele van halott gyermekekkel,
Hátamon végigfut a hideg miközben a nő engem figyel.
Hirtelen a semmiből gyermekek kacagása hallatszik,
Ekkor a nő megszólal, hangja nem emberi,
Inkább vadállati, ördögi,
S a gyermekek kacagása szomorú, szívbemarkoló sírássá változik.
Újra a nőre nézek,
Uram Isten, már nem is ember!
Átváltozott valami undorító teremtménnyé,
Itt állok a Kegyetlenség Vadállata előtt, s a szemébe nézek.
Szemeiben valami megfogalmazhatatlan düh vibrál,
Egy láng,
Talán a Gyűlölet lángja,
Jobb kezét felemeli, s rám mutat.
Természetfeletti erők felemelnek, s a falhoz vágnak,
Nem tudok lábra állni,
Valami nem engedi,
Sötét árnyak közelednek felém s felemelnek.
Felkarolnak, s a Bestia elé visznek,
Gonosz Démonok azok,
A Vadállat hozzám lép s megfogja a kezem,
Egy hatalmasat ránt, s kitépi a karom.
Szemeim a Fájdalomtól becsukódnak,
S egy hangos üvöltés hagyja el számat,
Újra kinyitom szemeimet, és körbe nézek,
Mindenki eltűnt, nem maradt semmi más, csak kád és a síri csend.
Felállok, s a kád felé indulok,
Belenézek a vérbe s megpillantom a csecsemőket,
Mindannyian ott fekszenek,
Meghaltak, a kádban lévő vér az övék.
A hátam mögött valaki táncol és énekel,
Megfordulok, és egy balerinát veszek észre,
Fejér ruhájában táncol, s közben egy szomorú éneket énekel,
Jobb kezében felcsillan egy hatalmas kés.
Egy ideig még táncol, majd abbahagyja,
Rám néz és elindul felém,
A nevemet suttogja,
És felemeli jobb kezét.
A kés a vállamba fúródik,
A balerina leveti ruháját és átváltozik,
Újra a Vadállattal nézek szembe,
Aki egy zsákot tart kezében.
Kiköti a zsák száját,
Amelyből gyermeksírás hallatszik,
S egy kis csecsemőt húz ki belőle és felemeli,
A kádhoz lép vele s a gyermek fejét a kád széléhez veri.
A gyermek fájdalmasan felsír,
Mikor az ütéstől szétreped a feje,
A nő felnevet,
S a gyermeket ledobja elém a földre.
A hatalmas eséstől a gyermek fuldokolva a levegőt veszi,
Szívem majd' meghasad, olyan fájdalmasan sír,
Fejéből a vér csak úgy ömlik,
Nincs mit tenni, nem lehet rajta segíteni.
Eközben a nő újra felveszi valódi énjét,
Egy pillanatban, mikor nem figyel,
Zsebembe dugom kését,
Hirtelen hozzám lép s nyakamnál fogva felemel.
Elkezd beszélni,
De nem értem hogy mit,
Anyanyelve ismeretlen számomra,
S előveszem a kést a zsebemből.
Előre sújtok vele,
S a Vadállat szívébe fúródik a kés hegye,
Felordít, de nem hal meg,
Tüzes tekintete a szemembe mered.
Kitépi a kést a szívéből, s felnevet,
Torkomhoz emeli az éles szerszámot,
Szőrös teste hozzáér az enyémhez,
S elvágja a torkom.
Testem a földre zuhan,
S ekkor angyali éneket hallok,
A Vadállat kétségbeesetten néz a távolba,
Ugyanis két Angyal közeledik a templomhoz.
A két Angyal megérkezik a templomba,
Az egyik hozzám lép s megcsókol,
Életerőt lehel halott testembe, s feltámadok,
Kitépett kezem visszanő, a seb összeforr nyakamon.
Ezután a két Angyal a Vadállathoz lép,
És egy csodálatos táncot járnak körülötte,
Báthory Erzsébet testét lángok ölelik át és elég,
Testéből kisgyermekek lelkei szállnak az ég felé.
A két Angyal hirtelen eltűnik a semmibe,
Ismét a kádhoz lépek,
S észreveszem, hogy vér helyett már víz van benne,
És a halott csecsemők eltűntek belőle.


A verseket írta: Szabó Koppány (2002-2005-2007)

Paul McCartney Halott!

A Beatles 1966-os döntésének, miszerint ezután nem adnak több koncertet, legfontosabb hatása az volt, hogy a közönséget megfosztották hőseik iránti rajongásuk létfontosságú helyszínétől.

  Tény, hogy a Beatles éppen ekkor készítette legjobb nagylemezük stúdiófelvételeit, és sokszor lehetett látni, hogy holtfáradtan, beragadt szemekkel küzdik át magukat egyik számról a másikra. De ez mégsem nyújthatta ugyanazt az élményt. A Beatles többé nem volt látható, nem lehetett úgy figyelemmel kísérni őket, mint korábban.

  Valószínűleg ezért történhetett, hogy az 1960-as évek vége felé terjedni kezdett az a teljesen abszurd és kárörvendően üdvözítő szóbeszéd, hogy Paul McCartney meghalt. Hogy egészen pontos legyek: Paul McCartney 1966 novemberében egy autóbalesetben életét vesztette. A pletyka burkolt célzásai, miszerint vajon ki játssza a With A Little Help Of My Friends és a Penny Lane című számok fantasztikus basszus szólamait, és hogyan lehet, hogy rejtélyes utódjának pont olyan a hangja, mint Paulé, elég nyilvánvalóak voltak.

  Ha feltételezzük, hogy Paul McCartney él és virul – ami eléggé ésszerű feltételezésnek tűnik -, akkor a korai halálával kapcsolatos úgynevezett „bizonyítékok” elemzésével nemcsak a félelmetes méretű Beatles-mániáról, de az őrült ’60-as évekről is képet kaphatunk.

  A történet feltehetően Amerikából, egy egyetemi lap hasábjairól indult. Nem sokkal később egy kisvárosi rádióállomás műsorában is felbukkant és végigsöpört az Egyesült Államokon.

  A feltételezett autóbaleset egy másik, hasonló balesetről szóló híren alapult, amely éppen ekkoriban történt. A baleset két halálos áldozata közül az egyik egy sötét hajú fiatalember volt. Annyira összetört, hogy nem lehetett azonosítani.

  A másik dolog, amely miatt a szóbeszéd hihetővé, az a McCartney hasonmás verseny volt, amelyet a Beatles 1966-ban tartott meg. Ez persze felvetett egy bizonytalan és nyugtalanító – az ártatlannak tűnő verseny vajon csak álca lett volna, miközben a halott basszusgitáros utódját keresték? Akkor ez hihetőnek tűnt, különösen, amikor napvilágra került, hogy sohasem hirdették ki a verseny győztesét.

  A keringő hírek szerint egy skót fiatalember, bizonyos William Campbell vette át McCartney helyét, és ő játszott az együttes 1966 után megjelent lemezein is. Az élő fellépésektől is azért zárkóztak el, mert így senki sem jöhetett rá, hogy csak Paul hasonmása van közöttük.

  A legvadabb pletykák őrült következtetései nem álltak meg ennél a pontnál. Így keletkezett az a történet, miszerint a Beatles annyira megbánta, hogy becsapta a rajongóit, hogy a ’60-as évek vége felé a lemezek borítóira és a dalszövegekben nyomokat rejtettek el. Ezek a nyomok, ha megfejtették és összevetették őket, egyértelműen és vitathatatlanul bebizonyították, hogy Paul McCartney meghalt. Ez volt az elmélet.

  Nyomokat persze az olyan régi dalokban is találtak, mint a Yellow Submarine. 1966-tól kezdve ezt a dalt enyhén kétértelműnek tartották: a gyermeteg dalszöveg sorai egyes vélekedések szerint John Lennon egyik leglelkesebb kábítószerről szóló dalát rejtik. Ami a Paulról szóló pletykákat illeti, a hírek szerint a dal egyik pontján Lennon felkiált: „Paul homokos”, aminek köszönhetően olyan hatalmas méretű rágalomhadjárat indult McCartney ellen, hogy a rajongói akkor érezték magukat jobban, amikor úgy tudták, hogy „csak” meghalt.

  További két, a dalokban is található „nyom” is táplálta a szóbeszédet. Az egyik elég magától értetődő volt: az A Day In The Life című dal egyik sora így szól: „egy autóban lőtte fejbe magát”. Ma már sokan úgy gondolják, hogy ez a sor Tara Browne-ra, a Guinness-vagyon örökösére utal, aki pont azelőtt halt meg egy autóbalesetben, mielőtt a dal felvétele megkezdődött volna.

  A másik nyom már sokkal homályosabb és bizonytalanabb az előzőnél. A Strawberry Fields Forever végén a hosszú lecsengésben kétségtelenül elhangzik egy mondat, ami állítólag így szól: „Eltemettem Pault.” Mások azóta is azt bizonygatják, hogy Lennon azt mondja: „Eperszósz.” Utóbbi a dal címét és témáját is figyelembe véve sokkal hihetőbbnek hangzik.

Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band album előborítója

A többi bizonyíték azoknak a nagylemezeknek a borítóján található, amelyeket a Beatles 1967 és 1969 között adott ki. Ezek közül az első, a Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band, egy lenyűgöző pop-arts freskóval büszkélkedett, amely mely akkor halott hírességeket és politikusokat ábrázol, a sokaság előtt pedig ott látható a négy Beatles-tag, Paul szemben áll velünk, a többiek kicsit felé fordulva. Ha közelebbről szemügyre vesszük, megláthatjuk azt a virágfüzért, amit egy basszusgitár alakjában rendeztek el. Ha pedig rábandzsítunk a virágokra, hát nem egy PAUL felirat tűnik elő? Ez pedig azt jelenti, hogy McCartney léte megkérdőjeleződött. A borító elején látható képen Paul feje mögött egy felemelt kéz, nyitott tenyér látható, amely a halál szimbóluma valahol keleten. A hátsó borítón mindenki szemben áll, kivéve Paul McCartney, aki háttal. De a minden kétséget kizáró bizonyíték: a lelkes teoretikusok izgatottan hívták fel a figyelmet a lemez belsejében található füzet borítójára, melyen az egészségtől majd’ kicsattanó basszusgitáros egy olyan jelvényt visel, melyen terhelő bizonyítékként ott virít a nagybetűs OPD felirat. Jelenthetnének ezek a betűk bármi mást, mint hogy Officially Pronounced Death, azaz Halottként Hivatalosan Elismert?

  Igen: Lehet akár az ontariói rendőrség rövidítése is, akiktől a kitűzőt kapta.

  

Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band album hátborítója

Magical Mystery Tour album előborítója

A pletykagyártók nem rettentek el semmitől. A Magical Mystery Tour című nagylemezen megjelenő rozmár-szimbólumban is a halál megfelelőjét látták, abból az okból kifolyólag, hogy az Alice Csodaországban című könyvben néhány osztriga megöl egy rozmárt. És persze ismét ott van a felemelt kéz McCartney feje mögött. Kétszer is megtalálható a kísérő füzetecskében.

Abbey Road album előborítója

Azonban az Abbey Road lemezborító volt az, ami az igazán találékony, pletykaéhes embereket őrületes kreativitásra késztette. A Beatles négy tagja éppen keresztülvonul az észak-londoni Abbey Road egyik zabráján, ami a hozzáértő megfigyelőket egy temetési menetre emlékeztette. John Lennon, aki a menet elején talpig fehérben megy, szimbolizálja a papot. Lennon ekkor már elég alaposan buddhizmus, illetve a keleti filozófiák felé fordult – a fehér ruházat arrafelé a gyász színe. Mögötte Ringo, fekete ruhába, ő képviseli a koporsóvivőt, majd Paul, aki mezítláb van, ráadásul az egyetlen, aki fordítva lép. A mezítlábas temetés ősi szokás volt a brit szigeteken. Leghátul pedig George, aki a farmeres öltözékkel a végső temetői alkalmazottat hivatott szimbolizálni. A sorrend tehát: pap – koporsóvivő – hulla - sírásó.

  A baloldalon parkoló fehér autót is fontos nyomként értelmezték. Rendszámának egyik része ez: 28 IF. A rendszámot állítólag az eredeti 3 Beatles-tag cseréltette ki a borítón láthatóra. Buzgón – ám helytelenül számoló – matematikusok kiszámolták, hogy az Abbey Road megjelenésének évében McCartney életkora pontosan ennyi lenne: 28, ha (IF) élne. Egyébként, mivel 1942-ben született, valójában 27 éves lett volna. De aztán eszükbe jutott, hogy a Beatles beleásta magát a keleti miszticizmusba, és az ottani vallások szerint mindenki egyévesnek számít már akkor, amikor megszületik. Így hirtelen értelmet nyert az eszmefuttatás. A borító jobb oldalán, fentebb látható egy fekete rendőrségi furgon, ami nem más, mint egy hullaszállító. A hátsó borítón a falon kilenc kör alakú bemélyedés látható. Ha egyetlen vonallal összekötjük őket, egy 3-as számot kapunk, nem beszélve a Beatles-név  mögött fény-árnyék mintáról, amely egy koponyát ábrázol, kiadva a Beatles: 3tag+egy halott kombinációt.

Abbey Road album hátborítója

Ironikus módon a nyomkeresők nem vették észre a leginkább szembetűnő és megdönthetetlen bizonyítékot. A White Album első számának, a Back To The USSR fokozatos elhalkulása közben egészen tisztán hallható, amint John Lennon a következőt mondja: „Itt van, Yoko, fogd meg ezt a basszusgitárt. Paulnak úgysem lesz rá szüksége ott, ahová készül.”  

Gondolat-foszlányok (2004-2009)

A Magányos Gyászolás

Bólogat egy bús bagoly,

Lámpafénynél haldokol.

A gyertya kihuny csendben,

Csorgó viasz cseppen.

Koporsód mellett Angyal áll,

Arcán ezüst a Holdsugár.

Néma, sötét az éjszaka,

Gyászol a fenyőfák sora.

Egyedül én sírok könnyeket,

Érted szól a magányos gyászolás,

Hallod-e a magányos kántálást?

Ezer Világ Őre

…S meghalt az elveszett gyermek,

Kicsi gyertya a holtak közt.

Ezer Világ Őre,

Vigyáz a Lelkére…

Elveszett Érzések

Életet adnál az Életért, mindenért vagy Semmiért,

Szavak nélküli Esküért, mennyit adnál a Szerelemért, Becsületért és Hűségért?

Utam A Mélybe

Vándorút porán,

Csillagok nyomán,

Titkok rejtekében,

Holdfény erdejében,

Hol forrás hűs vize vár,

Arany levél őszbe száll,

Szellő karján éj dalol,

Halál Völgye vár valahol…

Valaki Megérkezett

Aszott hulla a fűben,

Ajkára finoman csókot lehelek,

Tovább sétálok,

Gyertyáktól fényes sírok mögött elbújok,

Nyikorgó temetőkapu halkan jelez:

Valaki megérkezett…

A Halandóság Kertje

Szoborbazárt szavak nélküli érzés, mely szívedben dobog szüntelen,

Néma kőszobor – mozdulatlan halandóság, üvöltő csönd mely végtelen.

Nyári emlék; ártatlan csókból eredendő szerelem beteljesülése,

Újra és újra feltüzelő kéj, átitatja elménk bujaságát, kéj, mely éréseidet átszabja,  

Itt a jelen: elmállott fejfa, mely megkopott betűkkel a nevemet hordozza.

 

Az Élet Fája

Hideg északi szél szelíden megsimogatja, hatalmas, zöld leveli suhognak,

Lombkoronája felhők hasát csiklandozza, vastag ágai a magasba nyújtózkodnak,

Ott magaslik, a négy fal között, apró bokrok, mint alattvalók, törzséhez bújnak,

S ott állok én is előtte, fejem lehajtva, Én, az Élet Fájának szolgája…

Az Élet Álom

Belépni az álomsárkány palotájába,

Lábujjhegyen a közelébe osonni,

S miközben eltátja a száját, hogy felfaljon,

Megpróbálni visszagondolni,

Az élet szerelmes pillanataira,

Hogy minél szebb legyen az álom,

De… sosem sikerül – az álom gyorsan támad!

Túl gyorsan, s elszakít a boldog-meleg gondolatoktól,

Korábban kelj fel, ha szép álmokat akarsz!

…és még néhány gondolat

Tavaszrügy idején zöldellő erdő esőjében szaladtam,

Nyárforróság idején gótikus románc kertjének ösvénye ázott lábam alatt,

Őszhozó idején csípős szél ellen sűrű völgyek a takaróm,

Télvíz idején mécsvilágnál a zúzmarát meredten bámulóm.

A verseket írta: Szabó Koppány (2004-2009)

Szerelem-szőlő (2005)

Vigaszt keresve sétáltam le a partra,

Szemeimben a múlt gomolygó füstje járta fenséges táncát,

Nap-arcú apostolok imádságai a szélben szálltak,

S minden oly’ ködös… véget nem érő lélek-szerelem-válság,

Örökké tartó boldogság, el nem múló hamvasság – badarság,

Könnycseppek hullottak a patakba, növelve térfogatát.

Arcod emléke szívemet kínozza, csókod íze ajkamat mardossa,

Oh, mily nagy bűn a szerelem borának kelyhébe belekóstolni,

Csak isszuk és isszuk, s nem vesszük észre, mikor kiapad a gyönyör hordója,

Túl nagy az élvezet, a boldogság, elfelejtjük a szerelem szőlőjét újraérlelni,

Nem marad más hátra, mint pár csepp bor, utána pedig a keserű szerelem-szőlő.

Mely egy idő után befeketedik, elrohad, ha nem gondozzuk, nem érleljük,

Kihűl a szerelem, ahogy a bor veszti el a zamatát, s elhagyatottak leszünk,

Egyedül maradunk, mielőtt felébredünk, - és ha felébredünk?

Sorsunknak nem hiszünk, fáj a magány, melyet már oly rég elfelejtettünk,

Szerelem-borra szomjazunk, de kelyhünket a magány-iszap tölti újra


A verset írta: Szabó Koppány (2005)

Szürke (2005)

Hangok, a másvilágból csendülnek,

Szürke kezek, marcangolva-tépve hozzám érnek,

Gyermekek, egymást kergetve rám néznek,

Arcuk eltorzult, szürke gyűlölet izzik szemükben.

Szürke vasárnap,

Fekete gótikus templom harangja,

Halott embert sirat, de mindhiába,

Oszló testét szürke temető fogadja már csak magába.

Szürke az ég, elégett fa hamvát a szél arcomba fújja,

A Jelentéktelen Ember ott áll a vásár közepén, tetőkön nézi a havat,

S mint mindig, senki sem törődik vele,

Szürke emberek, szürke ruhában, szürke kedvvel, szürke élettel.

Szürke esernyővel a fejük felett, szürke szív dobog keblükben,

Árva gyermek könnyes szemekkel kéreget,

Szürke szavakkal megalázzák, szürke bakanccsal arrébb rúgják,  

Nincs min csodálkozni, ilyenek vagyunk mi „emberek”…

Testünk csak egy élő, szürke koporsó,

Fogva tartja eltorzult, megmérgezett lelkünket,

Gyarlók vagyunk, önzőek, gyűlöletesek… szürke halandók,

Élünk, de minek?


A verset írta: Szabó Koppány (2005)

Therion

A 2010-es felállás (Sitra Ahra album)

A Therion egy eredetileg death metalt játszó, manapság azonban már szimfonikus metal irányába fejlődő svéd együttes. A csapatot 1987-ben  Christofer Johnsson alapította. A névhez a Celtic Frost 1985-ös To Mega Therion c. albumából merítették az ihletet, ami egyébként görögül az apokalipszisbeli Fenevadra utal. A Therion-ban számtalan zenész megfordult már, egyetlen oszlopos tag Christofer Johnsson.

Az együttes számos különböző forrásból merített ihletet albumaikhoz, így például a ókori (sumer, görög) és középkori (német, skandináv) mitológiából, valamint különböző okkult hagyományokból. Első három, a death metal műfajába sorolható albumaikat leszámítva mindig is nagy hangsúlyt fektettek a kórusra és a tiszta lírai énekre éppúgy, ahogy olyan, a metal világában egyébként meglehetőst ritkán alkalmazott hangszerekre is, mint a hegedű vagy a cselló. 2001 óta pedig minden lemezükön közreműködik egy szimfonikus nagyzenekar is. Demonoid néven működtetnek egy külön együttest is, amivel a death metal műfaját viszik tovább; ez a projekt 2006 óta vált különösen hangsúlyossá, amikor is Christofer Johnsson elhatározta, hogy a Therion anyagain nem lesz többet halál témájú ének.

A 2007-es felállás. (Gothic Kabbalah album)

2006. december 9-én a csapat Romániában, a bukaresti Palace Hall-ban előadta Therion Goes Classic elnevezésű műsorát. Ez alkalommal az együttes egy száz tagú szimfonikus zenekarral (a Román Rádió Zenekara), hetven kóristával (Akadémiai Rádiókórus) és több meghívott művésszel dolgozott együtt. 2007. június 16-án megismétlődött ez a nagyszabású koncert; a Therion Miskolcon lépett fel, a Miskolci  Nemzetközi Operafesztivál keretén belül. A Jégcsarnokban megrendezett koncerten az együttes a Reményi Ede Kamarazenekarral és a Miskolci Nemzeti Színház kórusával lépett fel. A koncerten négy énekes szólista is fellépett: két hölgy, a miskolci V. Molnár Judit és az amerikai Lori Lewis, és két férfi énekes: Molnár András és Boncsér Gergely. A karmester a német Markus Stollenwerk volt. A műsorban feldolgozások hangzottak el Dvorák, Verdi, Mozart, és Wagner műveiből. A szünet után a Therion volt a főszereplő, jól ismert számaikat adták elő. A koncertről CD és DVD jelent meg.

The Miskolc Experience borítója

Christofer Johnsson tagja a Vörös Sárkány Rendnek is, aminek alapítója és vezetője a Therion dalszövegei nagy részének szerzője, Thomas Karlsson. Erre a rendre utal a Ho Drakon Ho Megas című szám szövege is, minthogy a nyitó mondat a Rend legfőbb rituáléjának, a Sárkány Ünnepének szövegében is elhangzik.

A Therion zenekarban megfordult zenészek és énekesek listája:

Jelenlegi állandó tagok:

1987-       : Christofer Johnsson – gitár, billentyűs hangszerek, programozás, ének

2008-       : Johan Koleberg – dob

2009-       : Thomas Vikström – ének

2010-       : Christian Vidal – gitár

2008-2011: Nalle ”Grizzly” Pahlsson – basszusgitár

A Therionban megfordul zenészek időrendi sorrendben:

1987-1992: Oskar Forss – dob

1987-1992: Erik ”Tyrant” Gustavsson – basszusgitár

1987-1993: Peter Hansson – gitár, billentyűs hangszerek, basszusgitár

1993-1994: Magnus Barthelsson – gitár

1993-1997: Piotr Wawrzeniuk – ének, dob

1994-1996: Lars Rosenberg – basszusgitár

1995-1998: Tommy Eriksson – girát, dob

1995-1996: Janes Mellberg – gitár, billentyűs hanszerek

1998-2001: Sami Karppinen – dob

1999-2008: Kristian Niemann – gitár

1999-2008: Johan Niemann – basszusgitár

2001-2004: Richard Evensand – dob

2004-2008: Petter Karlsson – dob

2007        : Jonas Samuelsson-Nerbe – ének

Session zenészek időrendi sorrendben:

1998-1999: Wolf Simon – dob

1998-1999: Jan Kazda – basszusgitár

2001        : Suvi Virtenan – ének

2004-2006: Suvi Virtenan – ének

2004-2007: Mats Levén

2006-2007: Katarina Lilja – ének

2006-2007: Hanna Holgersson – ének

2006-       : Tommi ”Snowy Shaw” Helgesson – ének

2010        : Lori Lewis - ének

Turné-zenészek időrendi sorrenben:

1996-1997: Kimberly Goss – billentyűs hangszerek

1998        : Kim Blomkvist – basszusgitár

2001        : Suvi Virtenan – ének

2004-2006: Suvi Virtenan – ének

2004-2006: Karin Fjellander – ének

2004-2007: Mats Levén – ének

2006        : Johan Marlow – ének

2006-2007: Katarina Lilja – ének

2006-       : Tommie ”Snowy Shaw” Helgesson – ének

2006-2011: Lori Lewis - ének

2007        : Ferdy Doernberg – billentyűs hangszerek

2007-       : Thomas Vikström – ének

2008        : Magnus Barthelsson – gitár

2010-2011: Waldemar Sorychta – basszusgitár

2010-2011: Katarina Lilja – ének

2011-       : Linnéa Vikström – ének

2011-       : Thess – ének

Vendég zenészek időrendi sorrendben:

1992        : Anna Granqvist – ének

1994        : Claudia Maria Mokri – ének

1996        : Dan Swanö – ének

1996        : Anja Krenz – ének

1997-2002: Sarah Jezebel Deva – ének

1998        : Ralf Scheepers – ének

1998-1999: Martina Astner – ének

2000        : Hansi Kürsch – ének

2001        : Carl Rahmqvist – ének

2001        : Erika Andersson – ének

2001        : Marika Schonberg – ének

2004        : Piotr Wawrzeniuk – ének

2004        : Anne Marie Krawe – ének

2004        : Ulrika Skarby – ének

2007        : Anna Nyhlin – ének

2010        : Linnéa Vikström – ének

A zenészek listája nem teljes…

Diszkográfia

Albumok:
Of Darkness… (1991)
Beyond Sanctorum (1991)
Ho Drakon Ho Megas (1993)
Lepaca Kliffoth (1995)
Theli (1996)
A'arab Zaraq – Lucid Dreaming (1997)
Vovin (1998)
Crowning of Atlantis (1999)
Deggial (1999)
Secret of the Runes (2001)
Lemuria (2004)
Sirius B (2004)
Atlantis Lucid Dreaming (2005)
Gothic Kabbalah (2007)
Sitra Ahra (2010)

Demo felvételek:
Paroxysmal Holocaust (1989)
Beyond The Darkest Veils Of Inner Wickedness (1989)
Time Shall Tell (1990)

Koncert lemezek:
Live In Midgard (2002)
Live In Mexico (2006)
Live Gothic ( 2008)
The Miskolc Experience (2009)

Singles:
Beauty In Black (1995)
Siren Of The Woods (1996)
Eye Of Shiva (1998)
Wand Of Abaris (2006)
Wand Of Abaris / Path Of Arcady (2007)

E.P.:
Bells of Doom (2001)

DVD:
Celebrators Of Becoming (2006)
Live Gothic (2008)
The Miskolc Experience (2009)

Box-szettek:
The Early Chapters Of Revelation (2000)

Videoklippek:
Pandemonic Outbrake (megnézhető videó) (1992)
A Black Rose (megnézhető videó) (1993)
The Beauty In Black (megnézhető videó) ( 1995)
To Mega Therion ( megnézhető videó) (1996)
In The Desert Of Set (megnézhető videó) (1997)
Birth Of Venus Illegitima (megnézhető videó) (1998)
Summernight City (megnézhető videó) (2001)
Son Of The Staves Of Time (megnézhető videó) (2007)
Sitra Ahra (megnézhető videó) (2010)
Kaly Yuga III (megnézhető videó) (2011)

 

Therion hivatalos weboldala 

Therion dalszövegek 

Az Öregember Halott Gyermekének Versei (2004)

Tartalom :

    Az Öregember elkezdi a történetet ...

  1. Az Öregember És A Fekete Rózsa - a kárhozat gyermekének születése

    A történet folytatódik a Kárhozat Gyermekének szemszögéből...

  2. Örök Magány, Örök Szomorúság, Örök Megaláztatás, Végtelen Út

  3. Az Élet Foglya

  4. Az Eltorzulás Perce

  5. Várom A Halált

  6. Utazás Egy Lélek Körül - halott szív egy halott világban

  7. Játék A Húgommal - én meghaltam, de ő még mindig játszik velem...

    A kislány rádöbben az igazságra, a történet folytatódik az ő szavaival...

  8. A Fájdalom

  9. Szomorú Ember

    A Kárhozat Gyermeke Üzen a nagyapjának, s folytatja a történetet...

10. A Halott Fiú Üzenete

11. A Halál Ölelése

12. Bocsánat Nélkül - a találkozás

Az öregember elkezdi a történetet...

Az Öregember És A Fekete Rózsa - a kárhozat gyermekének születése

Sötét erdő rejtekében fénylik márvány koporsóm,

Melyet megóv az Arkangyalok éneke, egy fekete rózsa, mi okozta halálom.

Tépd le a virágát, tövisével sértsd fel hófehér bőrödet,

Előzd meg a szodómia halálát; véredet csöpögtesd koporsóm fedelére.

S én feltámadok, egy új testben eléd állok,

Immáron Gábriel vagyok, az arkangyal, öregember képében, ki megszenteli világod.

Halálod napján eljövök érted, lelked elvezetem az öröklét kapujába,

Farkas-lelkem nem éhes, nem kell félned, csak temesd magadba azt, mi halálod okozta.

A fekete rózsa újra bimbózik, ismét megszületnek a gonosz lelkek,

Lelkünk az asztrál-gépben örökké nyugszik, egykor angyal voltam de most ördög leszek.

S mint rút, gonosz lélek, elvezetlek a Purgatórium elé,

A pozitív érzést kiégetem belőled, nem lesz többé öröm, nem lesz többé vidám emlék.

Te is rossz leszel, lelked már csak üres űr, sötét szívedben virágzik a negatív érzés,

S majd mi ketten a perverzió birodalmában szeretkezünk, testem ivadékából a fekete rózsa gyökere majd benned él.

Ütőered felvágom, spermámat összekeverem véreddel, s megisszuk azt egy kristály pohárból,

Ezáltal idővel megszületik a Kárhozat Gyermeke...

A történet folytatódik a Kárhozat Gyermekének szemszögéből...

Örök Magány, Örök Szomorúság, Örök Megaláztatás, Végtelen Út

A szívem teljesen megvan fagyva - sohasem érezte a szeretet lángját,

Testemet kihűti a jégmezők fagya - sohasem éreztem ömleni izzó lávát,

Végtelen utamon az örök magány kísér.

Éreztem az emberek undorát - sohasem értettek meg,

Éreztem , hogyha elhagyom őket  sohasem fognak keresni engem,

Végtelen utamon az örök szomorúság kísér.

Éreztem, mikor a gyerekek kinevettek engem - sohasem értettem, hogy miért,

Ostoba, bolond kölykök egy ország előtt aláztak meg - tudtam , ha elmegyek senkinek sem fogok hiányozni,

Végtelen utamon az örök megaláztatás kísér.

Az Élet Foglya

Öreg, romos ház sötét belsejében kirajzolódnak börtönöm körvonalai,

Egy könyörtelen világ hideg padlóján fekszem én, várom, hogy kiszabadíts.

A dohos szag lebénítja agyam, a  magány megmérgezi szívem,

Egyetlen társaim patkányok s férgek, megőrültem, most már elmúlt a Félelem.

De a Remény apró szikrája még éledezik, fel-fel lángol bennem,

Odakint a sárga leveleket szél kavarja, közeleg a tél, de még szereteted megmenthet.

De te nem keresel engem, idegen gyermeket ölel kezed,

Szívemet elpusztítja az enyészet, olyan vagyok, mint amikor a rózsa elhervad.

Téged nem érdekel a halálom, sikolyom az égbe száll,

Mert rájöttem: fogoly vagyok; meghalt a remény, nincs tovább...

Az Eltorzulás Perce

Ahányszor csak sírásra késztetem a húgomat, egy angyal leesik a Mennyből és meghal. Pedig én nem vagyok féreg, csak egy fiú, aki az öngyilkosság királyát játssz. S amikor Isten vagyok, körülöttem mindenki meghal. 
  Idővel én is meghalok, de a félelem bennem tovább él. Hiányzik a fájdalom, hiányzik a remény, hiába menekülök a sötétség elől.

  Megölöm magam, mert a gyermek, akit annyira szeretek nem más, mint a bennem szunnyadó félelem, amely bármikor kitörhet belőlem .

  Imádkozom a Lelkem üdvösségéért, imádkozom a bennem lakozó félelem nyugalmáért. És imádkozom egy szebb jövőért, ami csak egy álom marad .

  Már tudom, hogy ez az eltorzulás első fázisa. Hiszen tisztalelkű gyermek voltam, de később eltorzultam, sűrű

véremmel a testemet mostam, miközben a bocsánatért esedeztem.
  A testemben érzem az ürességet, a lelkemben érzem az enyészetet.

Várom A Halált

Minden nap csak arra gondolok, hogy eljönnek értem az angyalok,

Ma még köztetek vagyok, de holnap oly' távol...

A fájdalom egyre erősödik, várom, hogy jöjjön valaki,

S magához vegye lelkem, de nem jön, senki sem jön értem!

Várom a halált, várom a halál segítségét,

Lázasan próbálom hallgatni minden szavát, várom a halál segítő kezét.

Hátrahagyom őket, de lesz valami, amire rátalálok,

Látom az arcukon: már tudják, hogy hogy örökre elmegyek, de őket ez nem érdekli...

De bárhol is érjen véget az életem, érzem, tudom, hogy még találkozunk,

Várok valakit, aki elfogja venni lelkem, de nem jön, senki sem jön!

A hangja megnyugtat, pillantása őszintébb ezernyi szónál,

Vaskos keze a kaszát fogja, a halál utáni vágy újra és újra kitör belőlem, s Ő hirtelen lecsap ...

Utazás Egy Lélek Körül - halott szív egy halott világban

Lehunyom a szemeimet, érzem az ürességet,

Testemet elhagyja a Félelem, hosszú útra indul most a Lelkem.

Egy teljesen új világ terül lelki szemeim elé, amerre csak nézek jéghegyeket és patakokat pillantok meg,

A patakokban nincs víz csak vér, itt minden csupa titok, hova tévedtem?

Ahogy megyek, lábaim alatt ropog a hó, itt nincsenek növények, csak kiszáradt fák,

Fejem fölött hirtelen elsüvít egy fekete holló, még nem tudom, hogy mi vár rám.

Lábaim a földbe gyökereznek, amint megpillantok egy befagyott szívet, amely már nem is dobog,

Kétségbeesetten veszem észre: amit eddig e kísérteties helyen láttam, az Én magam vagyok...

Játék A Húgommal - én meghaltam, de ő még mindig játszik velem

Húgocskám , játsszuk el,

Hogy én elbújtam és soha nem találsz rám,

Nagyon messze megyek,

De álmaidban visszatérek én.

Most örökre elmegyek,

Soha többé nem fogsz látni,

Csak a képeken , de ott leszek az emlékezetedben,

Álmaidban visszatérek én.

Én meghaltam,

De Ő még mindig játszik velem,

Azt hiszi , hogy elbújtam,

Még mindig keres engem, de nem talál.

Kimegy a rétre,

Éjszaka az erdőben barangol s keres engem,

S közben fájdalmasan zokog,

A nevemet kiáltja,

Azt hiszi, hogy előjövök...

A kislány rádöbben az igazságra, a történet folytatódik az ő szavaival...

A Fájdalom

Mit csináljak a Fájdalommal? Elszaladok, de Ő követ engem. Nyiss ki és tépj fel, olyan dolgok vannak belül, amelyek ordítanak és üvöltenek. A Fájdalom még mindig gyűlöl engem. Mint egy átok, egy elkóborolt gyermek, akit egyszer megetettél és most itt marad veled. Ezért tépj fel, de vigyázz, mert a dolgok ott belül nem veszélytelenek. A kosz még mindig bemocskol engem. Megragad, bemocskol, gyűlöl és megátkoz téged, ezért tartsál szorosan. Vérével itat és húsával etet, ezért tartsál szorosan. 
  Mond meg, miért pont engem választottál? Nem akarom, hogy bemocskolj, nem akarom, hogy megfogj. Feltépem magam és kiüldözlek, senkinek sem tudsz többé fájdalmat okozni. 
  A félelemtől még mindig reszketek.

Szomorú Ember

Szomorú ember itt élt köztetek,

De őt megvetettétek,

Szomorú ember mindig csak segített,

De segítségét senki sem becsülte meg.

Szomorú ember szívét összetörtétek,

Állandóan kinevettétek,

Szeretteit mind elvesztette,

Senki sem maradt a szomorú embernek.

Szomorú ember hosszú útra ment,

Találkozásunk a Halál Völgyébe vezet,

Te nem kérdezel, és én hallgatok,

Úgy érzem, hogy megbolondulok.

Amikor még szerette őt mindenki,

Amikor még kérték az emberek a segítségé,

De aztán megutáltátok,

S segítségét visszautasítottátok.

Megbántottátok, s most már megbántátok,

A szomorú embert visszahoznátok,

De sajnos ezt már nem lehet,

Mert Ő már örökre elveszett.

Szomorú ember hosszú útra ment,

Őt már semmi sem érdekelte,

Bosszúra esküdött fel,

De ígéretét nem tartotta be.

A szomorú ember ...

A Kárhozat Gyermeke üzen a nagyapjának, s folytatja a történetet...

A Halott Fiú Üzenete

A Csendben születtem, a Csend, mely oly végtelen. A legjobb barátom egy tökéletes koncert, túl sokat éltem már, túl sokszor haltam meg, a szívem csak egy otthont szeretne... Nem engedted, hogy szeresselek, ez olyan rosszul esett nekem amikor belenéztem fáradt, vén szemeidbe. Az arcom egy kopott festmény, a hangom egy haldokló zene, engem már senki sem szeret ... Soha ne járj ki a síromhoz, ne hozz vörös rózsát, s ne sirass. A halk, mélyen búgó zene lett a menyasszonyom és egy Vágy mely örökké kísért az éjszakában. Mert velem van valaki, velem van egy szűz. A reményt soha nem lehet feladni , meghaltam egy csodálatos kertben és most ott vagyok, ahol nincs Isten..

   Ott álltál felettem a hideg pincében, lenéztél rám, figyelted kínoktól remegő, haldokló testem. Emlékszem minden szavadra. Emlékszem Halálom napján a mosolyodra, nem sírtál, könnycseppeket sem hullajtottál. Gyűlöleted erőt adott és halálom után visszatérek hozzád... Csak egy szép otthonra, egy szerető öreg, fáradt szívre vágytam. De helyette téged kaptalak... nagyapám! 
Most már egy régi, poros zongora írja életem, melyen te játszol s akaratod ellenére életet lehelsz belé. Megtanítasz legyőzni a Félelmet, túl régóta várok a bosszú pillanatára, sajnálom ... Az időd lejárt, eljövök érted, magammal viszem könyörtelen Lelked. Egy magányos lélek, egy elveszett lélek, csak ennyi leszel! Érzés a semmiben, egy elfelejtett kérdés ...

A Halál Ölelése

Betegen fekszik nagyapám az ágyában, tudja, hogy meghal. Már hallja a hangom s lépteim. Ágya mellett szerettei állnak, 'kik könnyeket hullajtanak érte. Már Ők is tudják, hogy elhagyja őket. Egy hosszú útra indul nélkülük. Teste a Fájdalomtól megfeszül, érzi az elviselhetetlen kínt, érzi, amint átölelem és magammal rántom a sötét mélységbe. A Mennyország kapui becsukodnak előtte, szárnyai lerohadnak testéről, elveszti azokat, akárcsak Ikarosz és lezuhan a Pokol tornácára. Eközben a földön a családja fekete ruhát ölt, ágya mellett egy öreg pap áll, lelke üdvösségéért mond imát .

Bocsánat Nélkül - a találkozás

Feküdj ide mellém,

Mond el, hogy mit tettek veled,

Mond ki azokat a szavakat,

Melyeket hallani akarok,

Hogy elűzhessem a Démonaimat.

Most még zárva az ajtó,

De feltárul, ha őszinte vagy,

Ha képes vagy megérteni engem,

Akkor én is megértelek téged,

Csak légy őszinte , nagyapa.

Feküdj ide mellém ,

A borús ég alá ,

A koromfekete nappal ,

A sötétlő éjszaka ,

Mindkettőnket lebénított .

Az ajtó résnyire nyílik ,

De nem tör be rajta Napsugár ,

A fekete szívét még sötétebbre sebesíti ,

De nem tör be Napsugár,

Nincs Napsugár!!!

Feküdj ide mellém,

Mond el, hogy mit tettem,

Hogy miért vagyunk itt,

Az ajtó újra zárva van, mint ahogy a szemeid is,

De most már tudom az igazságot!

Amit éreztem, amit tudtam,

Mind elfelejtettem,

Fogd ezt a kulcsot,

És temesd magadba,

Mert neked sem bocsátottak meg, nagyapa...

A verseket írta: Szabó Koppány (2004)