... a Kertben (2009)

Réges-régen, remegő, csendes ajak,
Szellemek szerelmes szavait suttogta,
Üres élet véget nem érő könnycseppeket hullajt,
Halhatatlan éjszaka drágaköveit csiszolja.

Emlékek, melyek idővel elvesznek,
Végzetem oly’ közel, hűtlen lelkem megrezzen,
Kiüresedett vénám láztól lüktet,
Csak a Kert adhat menedéket…

Ismeretlen bűncselekmény Ősi életemben,
Szörnyű hajlam sohasem vesztegel,
Halandók vadásznak rám, bűneimért lakolnom kell,
Örökkön örökké… álom az álomban, vámpír a Kert rejtekében.

A Kert védelmező bokrai mögött egy új élet vár - gyönyörű lány,
A falak mögött ajkamban vér lüktet, szívembe visszatér az élet,
A kapu mögött Halál és Élet egyesül, halandó lány elszenderül,
A falak mögött éhségem csillapodik, megszületik egy új vámpír.

Alszom a veremben, kacaj töri meg szent-bűnös csendemet,
Egy fiatalember képe tűnik fel lelki szemeim előtt, nem kelek fel,
Kertemet tönkreteszi, világossá válik sorsom, nap tüze éget,
Nincs erőm védekezni, növekvő fájdalom marcangolja lelkem.

Oh, gyönyörű Kertem, mit tettek veled? Mit tettek Velem?
Szomorú, magányos vámpír, ki nem tehet róla, hogy azzá tették,
Lerombolt falak mögött, hol félénk teremtmény élte életét,
Lerombolt kapu mögött, hol Élet és Halál egyesült.

Izgatott tűzvész átöleli a virágokat,
Növények életei mérhetetlenül gyorsan kialszanak,
A Sors arcomról arcodra száll, tiéd minden már, mi engem e korhoz kötött,
A Szerelem, a Gyűlölet, a Vér, és a Sors; újraéled szívedben és álmaidban.

Elmédben megfogant gondolatokat haldokló agyam befogadja,
Oh… mily’ nagy csapás… meggyilkolnak,
Ég felé nyújtom kezem… bilincsben lüktető vérző szív kifakad,
A reggel közeledik… eléget a gyönyörű, felkelő Nap haragja…


A verset írta: Szabó Koppány (2009)