Elveszve a Kertben,
Vér mocskolja kezeimet.
Fénylő fák rabul ejtenek,
Az Élet és a Bölcsesség szent őrzői.
Arcom rettenetes, vérvörös, álarcom felteszem,
Smaragdzöld fényben táncol a testem.
Gyilkos vágy halott virágait eszem,
Szabadságom zsolozsmája megkezdődik.
Muzikális halál, a Mennyország gyászéneke,
Felülkerekedik a Világegyetem,
Mennyei pusztítás örökkévaló őrjöngése,
Az Élet heves elragadtatása összebomlik.
Morbid álmaimat darabokra töröm,
Szívem abbahagyja a lüktetést, Éden pusztulása, mily’ öröm,
Lelkemben a csendes óceán kiapad,
Hullámai lecsillapodnak, haldoklik a fény.
A verset írta: Szabó Koppány (2007)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése