Zöld mező közepén,
Fekszik egy haldokló Angyal,
Tollai kihullottak, elfújta őket a szél.
Fején díszeleg egy töviskorona.
Könnyes szemei az égre merednek,
A Reményt keresvén,
Suttogva hívja Istent,
De nincs menekvés.
Leszáll az este,
A Nap eltűnik,
A Hold elhozza a hideg Északi szelet,
És az Angyal teste egyre csak merevedik.
Csillogó könnycseppek mossák arcát,
Egyedül maradt, kitagadták,
Senki sem érti az Ő bánatát,
S remegő hanggal hívja a Halált.
S az eljön érte,
Vámpír alakjában lép elébe...
A verset írta: Szabó Koppány (2004)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése