Kezeim teljesen meg vannak fagyva,
Mögöttem kicsi falvak,
Előttem meredek sziklák, fenyőerdők.
Vágtatok az ismeretlenbe,
Erdély szíve felé,
A csendet egy bagoly szakítja meg,
Csőrében egy döglött egér.
Egy kísérteties kastély rajzolódik ki a messzeségbe,
Valahol egy vonat halad el,
Folyók, patakok mellett haladok a semmibe,
A sötét erdőben semmit sem látok, elesek, és a hóba zuhanok.
Táskámban karók és feszületek,
Bár nem mutatom ki, de szívemben ott a félelem,
Keresem a véres herceget,
Hogy visszavegyem azt, ami az enyém: a hitvesem.
Ó, Mina, Szerelmem,
Miért hagytál el engem?
Drakula Gróf, az a bestia, bemocskol téged, de én nem
engedem,
Végzek vele, Isten engem úgy segéljen...
Ó, miket beszélek?
Hiszen nincs is Isten,
Keresztények lelke kínoz engem,
Képmutató, hazug emberek.
A verset írta: Szabó Koppány (2006)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése