A tűz és zaj éjszakáján találtam rá. Vad harangok zúgtak az égen. Attól a perctől tudtam, halálom napjáig szeretem majd őt. És ezer könnyet csókoltam szét. A mindig váltakozó Bánatok hölgye Ő - olykor koldult, olykor lopott, olykor másnapra rejtett bánatokat. Egy végtelen éjjelen ezüst csillag ragyogott fenn, és a kápolna harangjai csilingeltek.
Szeretsz-e engem? Úgy ahogy én szeretlek?
Azért kaptam meg Őt, hogy rendbe hozzon mindent. Én minden tettemet elé raktam halomba. De ezek után is olyan elvadult, és kevés voltam. Megtaláltam benne Istent, és Isten minden gonoszságát. Ágyamban feloldotta a jeget. Feje felett egy álcázott nap lángolt. Ahol Ő ott volt, mindent fénnyel töltött meg. Árnyéka agyar, és szőrös, és őrült. Szerelmünk szálai reménytelenül összegabalyodtak, és a kápolna harangjai csilingeltek.
Ő komolyan vette a szerelmet, és az önfeláldozást és felfigyelt a zsarnokságra és a vérontásra. Nézd, én próbálom, és igazán próbálom, de mégis hibázom. Gyere hát, találj rám, drága egyetlenem. Teljesen tönkrementem, hulladék vagyok. Ó, ott jön ő, eltakarva a napot, lábszárain vér csorog le. A hold az égen viharvert, és szétmarcangolt. És a kápolna harangjai csilingeltek.
Minden dolog bevégződni készül. Már megismerése előtt tudtam, el fogom veszíteni őt. Átkot szórok; mindent úgy tettem, hogy neki jó legyen. Átkot szórok; mindent úgy tettem, hogy ne éljek vissza vele. Őrült bilincsek csuklóin és bokáin. És a kápolna harangjai csilingeltek
Előre tovább! És tovább! És tovább! Megyek ahová ember még előttem nem is akart menni. Amíg a cipőtalpaim szét nem lyukadnak. Lefelé a völgybe egy tölténnyel. Ez a bolyongó és kóborló már megtette a maga útját, dinoszauruszokat és drága öreg lovakat legeltetek. És a város utcái roppannak, és egy nagy lyuk kényszerít engem le a szónoki helyről, a pulpitusomról. A színházi mennyezet ezüstszínű szikrát szór. És az aprópénz csilingel a zsebemben.
Van egy szürkés szemű ember a színházban, aki fogságban tartja a gyermekkoromat. A színpadon egy haláleset, ruhasuhogás és egy gyenge hang szólít kedvesen. Egy ravasz szürkés szemű férfi van a színházban. A színpadon egy majom, egy gorilla, Ott egy nyögés, egy köhögés, ruhasuhogás. És egy hang, mely halál és vaníliaszagú. Ez valami titok, szétmarcangolt és eltorzult. És az aprópénz csilingel a zsebemben.
A falak és a mennyezet vérrel festettek. A fények kihunynak, szétnyílik a vörös függöny. A terem tele füsttel, a darabot kívülről ismerem. Amint a nagyszínpad recsegett-ropogott, gyermekkorom órája legombolyodott és megállt. És csinos kis testem furcsán megbicsaklott, nadrágom a bokámra szorul. Igen, előre tovább! És felfelé! És megyek, hogy megtaláljam a szerelmet .És az aprópénz csilingel a zsebemben.
A falak és a mennyezet vérrel festettek. A fények kihunynak, szétnyílik a vörös függöny. A terem tele füsttel, a darabot kívülről ismerem. Amint a nagyszínpad recsegett-ropogott, gyermekkorom órája legombolyodott és megállt. És csinos kis testem furcsán megbicsaklott, nadrágom a bokámra szorul. Igen, előre tovább! És felfelé! És megyek, hogy megtaláljam a szerelmet .És az aprópénz csilingel a zsebemben.
Szeretsz-e engem? Ha igen, hálás vagyok.
A város egy emberevő óriás, meglapulva a folyóparton életet ad, de el is veszi a fiatalságom. Majd eljön az idő, amikor nem tudsz elszabadulni - Ez tény. Ez a jéghideg valóság. A fogaskerekek és drótok között, az ifjúságom. Vanília-szellő és jóképű majmok lányos szemekkel, igazság és hazugság között kószáló álmok. Emlékek, melyek gyalázatos hazugságokká válnak Hát előre, tovább! És tovább! Én megyek! Megyek, hogy megtaláljam a szerelmet. Kékesfekete hajú bilincsek csuklóimon és bokáimon. És az aprópénz csilingel a zsebemben.
Írta: Szabó Koppány (2012)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése