Sziphülosz-hegy hatalmas sziklái alatt,
Ott tornyosul Tantalosz palotája,
Messziről észrevehető arany s drágakövek ragyogása,
Teteje úgy fénylik, mint a víz ingó felszínén táncoló
napsugarak.
Gazdag színváltozat márványoszlopain,
Hasonlok, mint azokon a bíbor fellegeken,
Melyek a lemenő napot könnyezik.
Idővel ravaszsággá fajult Tantalosz bölcsessége.
Prométheusz követője, Zeuszt meglopta,
Mennyei ételt s italt lopott, halandóknak odaadta,
S utána… meghívta Zeuszt lakomára,
Arany serlegben bor szikrázik,
Ízletes étel hever Zeusz előtt, s Ő eszik,
Midőn a lakomának vége, Tantalosz elmondta,
Hogy a saját fiának, Pelopsznak a húsát tálalt fel neki.
S eljön a büntetés napja;
Sötét ország, melyben meghalt emberek lelkei bolyonganak,
Tantaloszt egy szép kertbe bezárják.
S kiknek sóvárgó ajka az örömök kelyhét nem érintheti,
A phrügiai Tantalosz kínjait szenvedik.
A verset írta: Szabó Koppány (2012)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése