A hölgy alszik. Oh, mily szépséges álmok ringatják.
Néha tébolyult mártír, néha hajlott hátú boszorkány.
Katedrális padlásán antik, hömpölygő konstelláció-ábránd.
Egy forró vért ívó vámpír, hallgasd zokogó lelkének
melankóliáját.
S ahogy szétszakad az éjszaka lepedője, lassan elmúlik a
varázs,
Ajkáról vér csepeg, alvó hölgy fel nem ébred soha már.
A verset írta: Szabó Koppány (2010)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése