Asszony kétségbeesetten siratja elhunyt férjét,
S ráborul sírjára,
Még mindig nem fogta fel,
Hogy mogorva férje meghalt.
A temető mélyén,
A sápadt Hold alatt,
Isten nevét káromolva,
A Halál után sóvárogva,
Az imát mormolva,
Az öngyilkosságra gondolva,
S közben halott ura figyeli Őt a Mennyből,
Az asszony köténye alól elővesz egy kést,
És elvágja nyaki ütőerét,
S mint a Földön, úgy a Mennyben is eggyé válnak,
Örökké együtt maradnak...
A verset írta: Szabó Koppány (2003)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése