... Csak Álmodj Tovább (2002)

Az éjszaka világos a telihold fényétől,

Lassan, szaggatottan veszed a levegőt,

Egy féreg mászkál selymes bőrödön,

Az örökös rémálmok elmédben ismét alakot öltenek,

Álmaidban egy fura lény a főszereplő,

Hegyes karmai belevájódnak testedbe,

A fájdalom örök.

Körülötted ismeretlen emberek nevetnek,

A fura lény akaratod ellenére magáévá tesz,

Nem ember, nem állat, hanem maga a Sátán,

Szemei vörösen izzanak a sötétségben,

... Csak álmodj Kedvesem,

Csak álmodj tovább,

S hirtelen szemeid felnyílnak, és az álmod szertefoszlik.

Izzadtan ülsz fel véres ágyadban,

Azt hiszed, csak álmodtál,

De a sebek ott díszelegnek testeden,

S most már tudod, megfogantál,

A Sátán gyermekét hordod a szíved alatt,

Eladtad a Lelked,

Ne törődj vele, nem számít...csak álmodj tovább Kedvesem...

E vers "megszületését" a Rosemary Gyermeke című film inspirálta.

A verset írta: Szabó Koppány (2002)