Átok A Halál Völgyéből (2002)

Egy decemberi éjszakán,

Az erdőben barangoltam,

Szívemben reményvesztetten tombolt a szomorúság,

S hirtelen felcsendült egy gyermeki ének.

Ott állt egy kislány, az Éjféli Lány,

Ő a Gyűlölet, Ő az Átok a Halál Völgyéből,

Gyűlöl engem, s végezni akar velem,

De nem sikerülhet neki.

Mert egy Angyal átkarolt,

És a félelmem szertefoszlott,

Tudtam, hogy megvéd,

Tudtam, hogy szeret engem,

De tudtam, hogy tehetetlen.

Felüvöltők,

S örök álomba szenderülök,

Testem a hóban fekszik,

Körülöttem tollak vannak,

Az Angyal is meghalt.

Lelkem térdre borul,

S lágyan lebeg a Halál Völgye felé,

A holtak lelkei bolyonganak itt céltalanul,

S magányosan.

Ameddig csak a szem ellát,

Szélfútta, jellegtelen síkság terül el,

A távolban egy kis erdő terpeszkedik el,

Az a Megváltás Földje...

A verset írta: Szabó Koppány (2002)