Poros színpadon meredten áll az angyal-balerina; majd belekezd a műsorba,
Táncoló szomorúság, mely keserű-édes könnyeket fakaszt a tudatlan néző szeméből,
Benne van minden, mi fontos; reneszánsz idők szépséges hangjai, középkor babonái,
Barokk-építészet eszméi, feltüzelő vágyak kicsapongása, ima, kettétört pergő, Vénusz oltára,
Rózsakertek illata, őrület kibontakozása, hamis vallás igéi, elbutult emberiség katatóniája,
Féltékenység, életünk valós percei, melankólia, elhagyatottság, Fehér Madár- a remény halála,
Irgalmas halál, ki nem nézi a kort, üde bőröd hamarosan befeketedik, elveszti zamatát; hát jöjj,
Nézd a táncot, s elveszett értékeket fedezel fel benne barátom, értékes gondolatokat,
Mert, tudod… ez egyfajta groteszk önkifejezés, a múló és közelgő érzelmekről…
A verset írta: Szabó Koppány (2010)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése