A Borostyánkő Holdja (2010)

Hexentanz, nézd a borostyánkő holdját, felvirradt s eltűnt Mefisztó hajnalán,

S ismét… a Kert megsiratja e hallgatag álmokat, Szodoma és Gomora kapuja újra nyitva,

Meggondolatlanság; néhány elnyúló fénysugár darabokra törik kényes világod égboltján,

Szívedben elkalandozó emlékek egy haldokló szeretőről mesélnek, rejtsd el a kínzó vágyakat,

Hajózz beteg elméd áramlatán, élvezd ki a világ minden elnyűtt cinizmusát, gyenge akaratát,

Márvány-arcod nyugtató tükrözése elfeledteti e rút kornak minden mozzanatát, kálváriáját.

Borús ég… sugárzó nap elé felhők kúsznak, átölelik, s eltakarják; feltárulkozó katakombák,

Belül ordítunk, tűrjük a megvakított agóniát, testünkön érezzük a hamvasztást, kurgán illatát,

Csillagok ürességtől káprázó szemeit imával felváltjuk, üvöltésünk morajlik, majd elhalkul,

Szótlan hangok félelemről mesélnek, a világ elől elbújunk, s megleljük az elfeledett abakuszt,

Visszahúzódó lelkek halál után sóvárognak, de a Halál ártalmatlan, egy vendég, ki hontalan,

Borostyánkő holdja eláraszt fényével, vége a mámornak, vége az álomnak; elhalkul a kithara.

Fejünket felemeljük egy utolsó csókra, s átadjuk magunkat az enyészet akaratának; katatónia,

Filharmonikusok zenélnek, elhullott falevelek mesélnek, koporsóink elrejtenek bennünket,

Szétmarcangolt Mennyország, megerőszakolt fénysugár, muzikális halál, oh… megváltás!

Gótikus románc bölcsője, gazzal benőtt illatos rózsakert; rég megszűnt az érzéki varázsa,

Suttogó ajak Golgota lába alatt értelmetlen szavakat sző, feledés homálya elménket elárasítja,

Mélyen búgó orgona, kísérteties noktürn, magasan szárnyaló agónia, eljött Karón érkezése,

Egy egyszerű mozdulattal arcunkra simítjuk a szemfedőinket, álmunk tartson örökké…

Borostyánkő holdja eláraszt fényével, vége a mámornak, vége az álomnak; ad infinitum…

Mefisztó: a sátán, az ördög neve Goethe Faust című drámájában.

Kálvária: kínszenvedés, szenvedésekkel teli élet; sok hányattatással, keserves vesződséggel járó esemény. (E szó a Kálvária hegy nevéből származik.)

Katakomba: az első keresztényeknek földalatti, sziklába vágott temetkező- és gyülekezőhelye.

Agónia: Haláltusa, haldoklás.

Kurgán: földhányásból álló, történelem előtti sírhalom az orosz pusztákon.

Abakusz: írásra vagy számolásra szolgáló négyszögletes lap az ókorban.

Kithara: változó számú húrral felszerelt ógörög pengető hangszer, antik líraféleség.

Katatónia: különösen hasadásos elmezavart kísérő mozgási zavar, meredtség.

Filharmonikusok: kiváló művészekből álló szimfonikus zenekar. 

Golgota: Jeruzsálem melletti dombnak a neve, melyen a biblia szerint Jézust keresztre feszítették.

Noktürn: eredetileg szerenádhoz hasonló, több tételes kompozíció, később főleg zongorára írt kisebb, lírai zenedarab.

Karón: az ókori görög mitológiában az alvilág révésze, aki a halottak lelkét átviszi az alvilág határfolyóján.

Ad infinitum: a végtelenségig. (latin)

A verset írta és a képeket készítette: Szabó Koppány (2010)