Keresztény Pandémia (2012)

Akiknek a hit fontos szerepet tölt be az életükben, ugorják át e verset.

S belépvén Éden kapuján, összedől a tudás, minden miben hittünk, csak egy csalfa árulás,

Megerőszakolván Ádámot és Évát, értelem s érzelem nélkül a szodómia oly messze száll, 

Golgota csúcsán a megfeszített Jézus Krisztus halkan sírdogál, nem nyugszik meg soha már,

Elé állok, arcába nézek; véres testébe nevetve újabb szegeket verek; egy pillanat volt talán,

Míg sajnálatot éreztem iránta, majd elszállt a sajnálat; döftem még, testén nyálam csordogált,

Agonizáló Krisztus, feltüzelő libidó, ajkát csókolom, harapdálom, vérét iszom; perverz vágy.  

Vasárnap délután, halk kántálás magasztal egy ócska szobrot… egyház: bazár; örök talány,

Misebor, egy falat kenyér… konfirmálj – ez adjon neked reményt, életed ettől jobb lesz tán?

Üres szavak, melyek elmédben megfogannak, hazug igék szerint éled napjaid…: hasztalan,

Tiszta lelkiismerettel egy hosszan tartó istentiszteleten a templom falát megszentségtelenítem,

Szennyes vágyaim kibontakoznak, apáca-vaginák forrósága perverzió birodalmába invitálnak,

Vigyorogva távozom, felemelt fejjel, miután egy gyóntatószékben maszturbáltam önfeledten.

Kilövellő sperma a Megfeszített lábán csordogál, kibicsaklott fantázia emeli Szodoma oltárát, 

Bűnbeesés… elbódító orgazmus rángatja a kereszten nyögdécselő homoszexuális Krisztust.

Nomina Sunt Odiosa… Zöldellő hegy tetején állok, körülöttem tenger, bal kezemben olajfaág,

Jobb kezemben egy halott galamb, a távolban bárka vár, Noé és családja vajon hazatalál?

Sivatagban várok, egy magányos fának csupasz ágára kötelet kötök, hol vagy Júdás?

Olyan boldog leszek, mikor kötelem nyakad köré simul! Árulás majd megbánás: megváltó halál!

A verset írta: Szabó Koppány (2012)