Elindult a folyó mentén,
Lelke húzta a sötétség felé,
Senki sem hitte el, hogy bűnben él.
Egyedül ment a folyó mellett,
Csak az álmaiban bízott meg,
Az emberek tanácsára oda sem figyelt.
A folyó mellett leült,
És elképzelt egy őrült embert,
Akit senki sem értett meg.
Ez az őrült ember Ő maga volt,
Már rengeteg ember szívét összetörte,
Rengeteg ember életét elvette.
De Ő csak egy álmodozó,
Egy magányos ember,
Akit senki sem értett meg.
Ő egy álmodozó,
Akinek csak az álmai maradtak meg,
Ő egy magányos ember.
A verset írta: Szabó Koppány (2003)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése