De egyedül vagyok a tömegben,
Hegyeken - vizeken át vágtattam,
Kihez szívem húz, nem találtam.
Búskomorság, Halálvágy,
Ám Magányos szívemben a Remény ég tovább,
Vagy ne tegyem?
Mi értelme lenne, mit ér a Remény, ha nincs miért?
Ha eddig nem találtam a Sötétség Hercegnőjét,
Akkor ezután miért találnám meg?
Egyáltalán él-e?
Ki tudja...
Hallgassátok, a szívem hogy zenél,
Az a gyönyörű szimfonikus zene,
Sötét, gonosz, kétségbeesett,
Ám mégis csodaszép.
Mi történik velem?
Még soha nem voltam ilyen érzelgős,
Az eltorzulás...igen, biztos ez a megoldás!
A Féreg-gyermek eltávozik, hogy bebábozódjon,
Hogy idővel átváltozzon,
S kikel, mint gyönyörű Pillangó,
Amíg Féreg voltam, csak negatív érzéseim voltak.
De most Pillangó leszek,
S így csak pozitív érzéseim lesznek,
De ha ez így van,
Akkor miért tombol a szívemben az istentelen háború?
A verset írta: Szabó Koppány (2008)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése